Homlokom fltt szik
rncolt tengern a hajnal,
s ahogy feld ragyogva
cirgatja arcodat napsugara,
gy hullik rd szemem fnye,
ott megpihen egy kicsit,
s mint gyenge szltl liheg angyal,
beleolvad a tidbe.
Homlokom fltt szik
hs gdrn a hajnal,
egybekelt rinkra sandt
elmosva a szennyet,
s lngja mint jult mezkre
bukott angyal vilgol ktesen,
nma hanggal.
|