Utolsó szó jogán...

Kezem simító dédelgetése

ott maradt az arcodon,

ne bánkódj miattam Édes,

csak suhanj át a gondokon!

---------

Szemed könnyes pillája rebben,

még hallod a hangom szívedben.

Kérdezed a sorsot,nem felel,

csak sunyin,kajánul elszelel.

Ne fájjon hát,hogy nem vagyok!

nem mély űr az,mit itthagyok.

Szavak,fények és színes álmok,

látod,a halál milyen álnok?

Ringatásodból rútul kiragad,

sokat igér,és mindent letagad.

Édes szavakkal mennybe hívott,

és a mélybe durván letaszított...

Fájó szívemben halkul a sikoly,

de nem gyógyul be soha e sipoly.

Halál keze a lelkem markolássza,

már nem segít az Istenem fohásza.

Görcsbe rándult kérész életem,

s egyre csak az Urat kérlelem,

segítsen végre kínomat temetni,

hogy minden rosszat el tudjak feledni.

Kell hogy legyen egy békés végtelen,

hol megpihenni oly jó lesz nekem.

Kezed hiányzik majd,simogató kezed,

tekinteted,meleg barna szemed,

szavad,gondod,búd és örömöd,

Drágám én Neked mindent köszönök!

Hogy korholtál,óvtál és szerettél,

miközben boldog asszonyoddá tettél!

Bár koporsómon kopog majd a rög,

Neked akkor is mindent köszönök!

S ha holnap egyes-egyedül leszel,

a halál Tőled akkor sem vesz el.

Veled leszek szerelmes álmaidban,

kísérlek Téged jóban és a rosszban!

Szíved ha fáj,pihenj meg lelkemen,

érthető lesz a vég s a végtelen,

mert engem bármennyi föld takar,

szívem örökké csak Téged akar!

Ne sírj!Ne marja lelkedet a bánat!

Míg a világ világ,csak Téged imádlak!

S ha forró könny pereg le arcodon,

eljövök hozzád és lecsókolom.

--------

Kezem simító dédelgetése

ott maradt az arcodon,

Ne bánkódj miattam Édes!

Csak suhanj át a gondokon!