
Istenfia
Elmlkedve stltam
hazafel,mikor betvedt
hozzm egy gondolat;
tudtam,rosszul mrtem fel,
hossza messze suhant,
az teri habokat szegve
suttogta szerelmt,
s ltlehelet nlkl
kutatta lassan l
szenvedlyt;
arany vek trtek meg,
knny idk bcst
intve lptek a sttbe,
hol srba hantolt ifj
szvek zokogtak
lantsz mellett,
s vrtk,hogy jjjn
istenfia,ki csordultig
telt kedvvel is
holtakat ment...:)
|