Hegemónok ellen

/Abszurd/

Esne szét,abszurd szét,

időben,mi létbe lép,

bár esne szét a lét,

s tűnne képe a mélybe,

maradna ott csöndbe,

hogy ordíthassak végre;

hamuszürke ölelők

terein fakó létfelhőt

húznak magukra,

szétesett arcokról

rugaszkodnak el

arkhóni hegemónok;

morzsákra szakadó

mosolyuk a haldokló

tekintetekre fagy,

s kifordult felein

gazra fék virágokat hajt,

mert behemótok;

Egybeszűrt szálak

szakadatlan világlanak,

rajtuk szúr szemet,

falatnyi döbbenet,

az engedetlen

vádakra esendő

torzszülöttek falán

a létfelhőszemcsék

kopni kezdenek

 - végre,ha nem valahára,

csöndre ébredek...