Feldalolnám az égre,
a vakító fénybe,
miképpen szeli,tépi darabokra
vágyam szőke felhőidet,
hajol ezrek közt is feléd,
s nem feledvén a gyönyört,
lágyan simul szép szemeidre!
Felverném a hajnalt is
éjjeleid hűs vizén,
a teremtő sötétben,
csak láthassam,amint tengered
tüzén felragyog a nap,
s bíbor sugaraid mögül
rám tekintesz végre!
|