Senki sem sz�lt,
mikor ott lebegt�l szemeim el�tt 
a temet� cs�ndje f�l�tt;
te csak �llt�l,s zokogt�l,
s�rjainkba f�ltak k�nnyeid,
s �letet leheltek egy f�st alatt,
sz�lesre t�rtad koron�s f�det,
s mint – sz�momra - igaz kir�ly,
vigy�ztad a csillagokat.

Senki sem sz�lt,
hogy ami egykoron ezer sz�lben
is b�szk�n �llta a sarat,
s �rizte t�rzs�n
a hangtalan pillanatokat,
most nyugov�ra t�r,
s b�cs�zik egyetlen fi�t�l,t�lem;
nem is sejtettem,
hogy amit �reztem annyi �sz�n �t,
az egyszerre bel�m k�lt�z�tt,
s nyomot hagy sz�vemen.

M�g nem vagyok t�l rajtad,
oly nagyot t�vedtem;
mikor es�ben is szel�d sz� volt�l,
- Te,az egyetlen,aki nekem sz�lt�l -
�n nem figyeltem,
csak s�rt a sz�vem,s m�g most is s�r,
ut�nad ki�lt,a f�ld al� hullik,el�bed,
mert Te vagy az,aki tal�n meg�rted…