K�d szit�l...



 

K�d szit�l kedvenc erd�m felett,
zsonganak az esti f�nyben,
mint vil�gl� kisdedek...

T�lt�sen sz�kik leveg�m
a megszokott temp�ban,
hogy elm�lkedni tudjak magamr�l,
s ne felejtsem,nem vagyok
templomban...

S�r gondterhelt arcom,
v�tke oly nagy b�ntalom;
k�dfelh�k csintalan
k�nnyei m�lasztj�k
b�mat,s mosolyuk az,
mi sz�lldos ajkamon...

Neml�tr�l kattog az agy,
elm�m �le csorbul miatta,
mindig kifog rajtam.
Pedig,tudom,nem �res,�s teli sincs,
teljess�ge nem t�ri,ha h�zag
sejlik m�ly�n; 

vil�gok sz�letnek 

s�t�t v�g�n...

                          ...

K�d szit�l az erd� felett,

hangjuk serceg a lesz�ll� �jben,

lomha szavak k�s�rtik kih�lt lelkem

 - csendre intenek...