Eszm�t-len�l

Sokszor �rvel az elme,

hat�sa messze megy,

f�leg az idegeimre;

mindent megmagyar�z,

kifigur�z,eszm�ket

gy�rt,vil�gokat d�nt

romba,mert otromba,

n�peket egyes�t,egy

fogalom al� testes�t,

k�nyszer�t �gy,hogy

ne f�jjon senkinek;ha

ellen�llsz,v�get vet

szer�nyen �letednek,

ha megfelelsz,r�d

mosolyog az idea sz�lte

engedelmes f�lsz,s ha

tetszik az idill - f�kezd

�nmagad,l�gy pasztell

sz�rke ,az nem csillog,

s b�tor�tsd �ket,l�gy

b�stya,hogy kir�ly

lehessen az,kit eszme

�ltal dics��tenek,l�gy

a n�p,vesz�tsd �nmagad,

sz�nj meg,ha mondom!

Az elme cs�cs�n

f�szkel�d� embercsoport

mondja,nem �n,nehogy

f�lre�rtsd;az �n text�r�m

m�st �zen,homlok

egyenest az ellenkez�j�t,

s az ellent�tek szint�zis�t,

egysz�val: dialektik�t,ti.

hogy val�s�tsd meg azt is,

mi te vagy,s ne felejtsd

n�pedet,�gy leszel oly

fenevad,melyt�l ugyan

falnak megy a kicsi

sz�rke,de legal�bb j�l

�rzed magad;a l�t t�lmutat

�rkon-bokron,logik�n,

megf�zi a jelent,f�stj�ben

a j�v�,de aki besz�vja,

jelen-l�t�t p�f�keli vissza;

a l�tnek mindegy,mit

sz�vsz,neked nem;ha

nem �lsz,lel�p a jelen,

elv�sz id�d,s bek�sz�n

a lusta hal�l...