Íme,a Természet

 Szelíd vágy-erek fövenyén

halk robajjal nyitja kapuit,

s üres terek

semmibe holt pontjain

bontogatja szárnyait...

 Megérkezett.

 Lidérces álmokból ívelő

léttelen' rótt kegyeletként

tapossa belém

erezetlen gyökerét...

Nem is kérdezett.

 Mosolyba vesző

rögös múltú enyészet,

ölembe csúszik

hóval fedett teste,

s a mélybe taszít,

hogy képre fagyott ajándékként

 bujdosó lelkem foglyul ejtse,

mert vonzza az,

amivé lett.