Emlkeimben l mg
		tndkl nyaraink gyors tze,
		ahogy a rnk hull j roskatag
		slya alatt arcodba geti sugarait,
		s letnik hirtelen,
		mintha hla helyett lenne sorsunk
		keser s szemtelen.
	
		 
	
		 
	
		Emlkeimben l mg,
	
		ahogy leled j homlokom,
		s mint srbolt az ifj kveken,
		llsz borzongva nelttem,
		l mg az a ragyogs,
		mely halvny krket rajzol az gre,
		s alszik most szelden 
		lusta szememen.