Emlkeimben l mg
tndkl nyaraink gyors tze,
ahogy a rnk hull j roskatag
slya alatt arcodba geti sugarait,
s letnik hirtelen,
mintha hla helyett lenne sorsunk
keser s szemtelen.
Emlkeimben l mg,
ahogy leled j homlokom,
s mint srbolt az ifj kveken,
llsz borzongva nelttem,
l mg az a ragyogs,
mely halvny krket rajzol az gre,
s alszik most szelden
lusta szememen.