Emlékeimben él még
tündöklő nyaraink gyors tüze,
ahogy a ránk hulló éj roskatag
súlya alatt arcodba égeti sugarait,
s letűnik hirtelen,
mintha hála helyett lenne sorsunk
keserű és szemtelen.
Emlékeimben él még,
ahogy öleled új homlokom,
s mint sírbolt az ifjú köveken,
állsz borzongva énelőttem,
él még az a ragyogás,
mely halvány köröket rajzol az égre,
s alszik most szelíden
lusta szememen.