Ha a nincs az nincs,azaz a „nem létezik” nem létezik,akkor csak a „létezik” létezik,vagyis van,azaz nem létezik mint nem-van,létezik mint nem-nincs,létezik mint nem nem-van,tehát a „létezik”létezik mint van,vagyis a „létezik” van,a „nem-létezik” nincs/Parmenidész - A létező létezik,a nem-létező nem létezik.../.

Érdekes ,nem mondhatom azt,hogy fogalmam sincs,mikor fogalmam van arról,ami nincs. Hiszen ha fogalmam van valamiről,ami nincs,akkor az a valami nem egyszerűen nincs,hanem van mint nincs.A „van mint nincs” kifejezést a végtelenségig tagadhatom,akkor sincs másképp, minthogy nincs-ként van. Márpedig akkor a „nincs az nincs” azonos a „nincs,az van” kijelentéssel.Ugyanis a „nincs az nincs”állításban a „nincs” a „nem-létezik” - ként létező alany,tehát létezik mint „nem-létezik”.S mikor erről a „nem-létezik” - ként létezőről azt állítom,hogy nem létezik,akkor a létezőről állítom azt,hogy nem létezik. Az „amiről állítás” csakis „valamiről állítás” lehet,s a valami minden esetben létező,akármiként is az,tehát van mint létező,s ami van,annak létezését nem lehet tagadni. Ebben az esetben mondhatom azt,hogy a létező létezik,azaz a „nem-létező” létező létezik – az alanyról állítom,hogy van. Ha van alany,van állítmány is. Akármi az alany,az alany létezését nem tagadhatom,mint ahogy azt sem mondhatom,hogy ha van állítmány,akkor nincs alany.

Tehát a tulajdonképpeni létezőt nem tagadhatom. S mikor Parmenidész azt mondja,hogy a létező létezik,akkor a tulajdonképpeni létezőről állítja ezt,s erről a létezőről állapítja meg azt,hogy nem állítható róla,hogy nem létezik.