Kis ugr�s,de nagyot sz�l

Ben�ztem magamnak,

hogy az,amit n�zek,

a vil�ggal egyenl�;

az a n�zet terjed �jabban,

hogy nem �rt ugrani,

mikor g�d�r van,

teh�t ha d�ccen a n�zet,

akkor – �gy t�nik – gond

van...

M�rpedig hi�ba n�zek

b�rmerre,a gond mindig

megel�z egy l�p�ssel;

pedig �gy tekintek

a szembej�v� k�pekre,

hogy rendezhet�ek,

logikus rendet k�peznek

bennem,ha er�m

s f�rads�gom is engedi,

teh�t �sszel �lve

egyf�lek�ppen �n

�rtelmezem azt,amibe

sz�lettem,nem pedig

k�rnyezetem;az els�

jelekre,hat�sokra

mint okozat,els� blikkre

azt kapom,hogy �nemm�

v�lik a vil�g mint idea,

azt�n t�rgyiasulok hozz�

�n is mint vil�g,de nem

m�sk�pp,mint m�r idea az

ide�hoz;viszont azt is tudni

mer�szelem,hogy az ide�k

vil�g�ban sok a paradoxon,

az ap�ria,�gy az �sznek ugrania

kell,illetve illik,ha m�r

ellentmond�sba,a ki�ttalans�g

l�tszat�ba �tk�zik mint

gondvisel�;egy n�zetv�lt�ssal

kil�phet saj�t gondj�b�l,

�res eml�kk� t�ve,�rtelmetlen

l�tbe helyezve azok �rt�k�t;

k�l�nben nem lehetn�nk

gond�z�k sem...

Mondom,�gy gondolok

vil�gomra – most viszont gondot

�rzek eme megingathatatlannak

l�tsz� homlokzaton;

szemet hunyni lenne

a legk�zenfekv�bb – de nem oly

f�b�l faragtak,hogy a gond

h� gondolatt� v�ltan kifogjon

rajtam,b�r - bevallom -

ez is az �n sztorim,t�nyleg

gond van – ugrani k�ne;

ugyanis nem objektiv�lhatom

sem magam,sem a vil�got;nem

jobban,mint ahogy vil�g a vil�g

az �n szememben,

s mint ahogy �n is �nvil�g

vagyok,m�sok szem�ben

m�svil�g;nem vagyok objektum,

s ez�ltal nem lehetek objekt�v

sem az �n szeml�letemben,

m�sok elm�j�ben sem vagyok

m�s,mint egy „ker�lend�” idea;

nem tehet m�st,mert m�s sem

volt �n,s �n sem voltam

m�s – sosem;tov�bb nem

mehetek,gondba s�llyedt

elm�m saj�t m�ly�be ragadt;

de,mint mondtam,ez csup�n

a l�tszat,hisz ugranom kell,

musz�j lesz - azt hiszem.

M�gpedig most!!!

Fogadjuk el,hogy nem

l�phetek ki �nemb�l,

legyen axi�ma az a t�tel,

hogy 'nem l�phetek ki

a szubjektumb�l'!

�rint�legesen azt is

elmondtam,mi�rt nem,

ill. hogy mi�rt igaz az,

hogy nem l�phetek ki

�nmagamb�l;de nem

eml�tettem ,hogy mi�rt

tudom,hogy van valami

rajtam k�v�l is,mint els� ok,

l�teznek dolgok,l�tezik

az objektum az �nen t�l,

mint els� okozat;

�pp azzal,hogy nem

tudhatom az � tudat�t

az eny�mbe z�rtan

megsz�ntetni,azaz m�sl�t�t

nem-m�ss�,m�sk�pp-l�t�t

nem-m�sk�pp�,ugyanazz�

tenni;hi�ba l�tok csup�n

k�peket,mondhatni m�sk�pp,

r�m nem jellemz�en m�k�d�

t�rt�neteket,hi�ba gondolom

saj�tomnak �ket,hi�ba tudom,

hogy a k�l�nbs�g k�z�nk

veri a sokf�les�g l�tszat�t,

nem vagyok k�pes

e l�tszatot megsz�ntetni;

nem jelenti viszont azt,

hogy nem leszek arra

majd k�pes,hogy l�tszatt�l

f�ggetlen�l f�ggjek

az azonoss�g k�tel�k�n;

amint elj�n e pillanat -

mert nem vethetj�k el,

hogy nem,m�g nem tudjuk

biztosan,hogy nem – nemhogy

a sokf�les�g l�tszat�t,

hanem a magam�t is

meg�rtem teljesen;

a k�l�nbs�g �s az azonoss�g

k�l�n�ss�g�nek l�tszata

az els� ok �r�k mozg�sa,

melyben a mozg�sra teremt�

maga a l�tszatt�l elvontan

szabad f�gg�sbe hoz�

mozdulatlan – ez mindenkiben

ott van,bennem is,teh�t

a pillanatban azz� v�lok,

ami mindenben mozdulatlan

a l�tszatt�l elvontan.

Az axi�m�t �gy nem bizony�tani,

hanem teljes�teni kell,

azonosulni l�nyeg�vel,

a mindenkori Eggyel,

a szubjektumban azonos

abszol�t �nnel – az �ntelen

L�ttel.

A g�t,mely lehetetlen

k�ldet�snek t�nteti fel

megval�s�t�s�t,a fizikai

l�thez k�dolt elme m�ve,

az elvont f�gg�sben l�tez�s

l�trej�tte a teljes odaad�s

f�ggv�nye – l�tszatnak

tudni a l�tszatot,s l�nyegnek

l�tni a l�nyeget;a tudat

saj�t l�nyeg�be,a mozdulatlan

l�t�be tud�sa,e l�tbe �rad�

mozg�s �nfel�ldoz�sa;

azt hiszem,el�g egyet ugrani,

de akkor�t,hogy az �sszes

gond elf�rjen benne b�k�sen...