Grotesque

Lassan,de biztosan,a suli
fel� visz az �t,hogy trolival-e,
az nem k�rd�s,hisz mindent
l�t a szem,szelekt�v agyam
dobja a felesleges k�peket -
csak a trolit nem tudja
megsz�ntetni,azt nem...
Teh�t igaz Proust mond�sa,b�r
nem sz� szerint,hogy nincs �j
a nap alatt,hanem az ismertet
l�tjuk mindig �j szemsz�gb�l;
mily igaz...!
Egy m�sik - szint�n nem sz�
szerint,de nem is Proustt�l -
pedig �gy sz�l:  "...nem a
k�lvil�ghoz rendez�dik
a bels�(itt: elme),hanem
a bels�h�z a k�ls�;az elme
rendez�elve szerint alakul
a rajtunk k�v�l �ll� vil�g,
k�rnyezeti t�nyez�k halmaza."
E kanti,kopernikuszi fordulatnak
titul�lt meg�llap�t�s kicsit
�trendezte a szubjektum szerep�t
zord kozmikus �br�ndjaink
szem�tdombj�n...
Lehet, megpr�b�lom �gy
rendezni - e gondolat�breszt�
sorok ut�n - mindennapjaim
jellegtelen perceit,hogy az
agyon ismert dolgokat �j
szempontoknak vetem al�,
h�tha �sszej�n valami kis
plusz,mondjuk,j�l �rzem
magam t�le,s ha m�r �r�m
minden pillanat,akkor
kicsit,de t�nylegesen,
elt�vol�dtam Kantt�l...
A gond ott kezd�dik,ha
figyelembe veszem,hogy
nem felt�tlen az a j�,ha
valami �ppen j� nekem,de
m�snak nem,vagy j� m�snak,
de nekem nem;olyan nincs,
hogy mindenkinek j� vagy
senkinek sem - mellesleg:
nem felt�tlen j�,ha kellemes,
�s nem felt�tlen kellemes,
ha �ppen j�.Mi d�nti el?
Akkor melyik a j�?Fontos-e,
hogy j� legyen?T�l kell-e
l�pni azon,hogy �lland�an
azt vizsg�ljuk,j� voltam-e
vagy rossz?
�rdekes ez nekem?
Fontos,hasznos,k�teless�gem
vagy t�n felel�ss�gem?
El�g ismernem a j�t,hogy
meg tudjam cselekedni?
Tennem kell an�lk�l,hogy
ismern�m,k�zben meg nem
tudom,hogy mit cselekszem,
m�gis tapasztalom,hogy j�,s
nem csak nekem,akkor...?
Ha neked �ltalam j�,nekem is
az,mert j�t tettem veled;
de lehet,hogy m�snak ez�ltal
lett rossz,s miut�n megtudom
ezt,nekem sem t�l j�!Akkor?
Nem lehet sz�tv�lasztani �ket;
nincs olyan,hogy csak j�
vagy csak rossz;a kett�ss�g
egyb�l megsz�nne,ha az egyik
szemben�ll� elk�l�n�lne
m�sik "fel�t�l",mert ez�ltal
mindkett� megsz�ntetn�
�nmag�t - ez vil�gos...!
Akkor mire t�rekedjek?
Mi legyen a legf�bb sz�nd�kom?
K�vessem a kanti kategorikus
imperativus-t vagy keressek
m�s megold�st a gyakorlati
�letben? Ha nincs elm�let,
nem lesz el�ismeret,'cselekszem,
teh�t vagyok' lesz a l�tez�s
sz�momra;de ez nem fordulhat
el�,mert az aktust mindig
megel�zi a gondolat - lehet
ak�r hosszabb vagy r�videbb,
mint a tett,lehet egy pillanat
vagy annak t�rtr�sze,a l�tez�s
kiindul�pontja lesz;
b�rmennyire t�nik is spont�nnak
egy cselekedet,az �t megel�z�
sz�nd�k vagy d�nt�s mindig
tapasztalatb�l nyert gondolat
hat�s�nak eredm�nye - egy
ismert �lm�ny,�lethelyzet
gondolati t�rekv�s�nek
aktualiz�l�d�sa lesz az esem�ny
nullpontja,a teremt�s aktusa -
mindenek el�tt - mivel err�l
ismeret�nk van,azaz tudunk,
most m�r kimondhatjuk,hogy
igaza volt Descartes-nak is,
  hogy 'gondolkodom,
teh�t vagyok';
ezzel - azt hiszem - mindent
elmondott...