Én,a szolgalélek...

Én,szolgalélek,kinek mindene

a parancsba adott szó,s durva

lépések közt Istenek oltalmát

kérem,kihez nem szólnak

az éji harangok,mert Orionnak

bálványát tűzmadarakra hagyom,

s ősi bűnömet is nekik ígérem,

kinek törvénye szent végtelensége előtt,

s csillagokba bújik a rendtelen kényelem;

de szabadságán a kínzó vágyak tövisre törnek -

szívemnek utolsó könnye vigaszt keresve

pereg le az eldűlt csöndbe,

engedelmes parancsként

önmagát feledve – s megadja

magát a félelem...