A tudatosságról...

A semmiről kezdem:nincs egy épp gondolatom,

tehát csak úgy spontán,ötlettelenül markolok

valamibe,tán özönlő gondolatok egy szilánkja

értelmet csihol annak,amiről még fogalmam sincs.

Amíg nem tárgyam a tudat,szikrányi ötlet sem

származhat belőle,tehát míg nincs intenció,

intuíció sem jöhet létre:hiányzik a 'rád pillantok',

vagy akár a 'rám leltél' meglepő játéka,merthogy

a tudat mindig is játszik,játékos kedvében van.

Játsszunk egyet!

Az,hogy Link Wray instrumentális öröme

mentális gondot nem okoz,nem probléma,

de mást sem,azaz semmit nem hoz ki belőlem,

tehát jelen esetben probléma.

Próbálkozom tovább:az Attack már más tészta,

kellő pszitámadás elmém közepébe,elvonja a

figyelmemet,agyam ostromállapotban koccol

homlokommal,így pusztán zeneélménybe

fullad kisérletem;úgy látszik,vége,meghiúsul,

mit reméltem:tudatba hozni egy kis tudatosságot.

Hoppá!

Alakul a téma!Már nem a semminél tartok,

hanem ott,hogy mi fán terem az,amit

tudatosságnak hívunk.Köszönöm,Attack!

Go your way – hát,igyekszem...

Ugyanis a tudatosság eleve mint lehetőség

akkor,s csakis akkor,ill. abban az esetben merül

fel,ha valamit akarattal,szándékkal övezett

figyelemmel megragadok - persze,

hogy a tudatommal,mi mással?!

Mi van rajta kívül?A tudatlanság sem.

A tudatlanság a tudat ólomlábakon szendergő

fellege – a figyelmetlenség tompa szele,mely

nem ébreszt,inkább álomba ringat...

A tudatosság akkor kezdődik – de nem biztos,

hogy be is áll – mikor találkozol egy olyan

dologgal,mely magához hívja figyelmedet.

Mint most:a zene irányába tévedt figyelem

nem oldódhatott fel tárgyában(nem lehetett

a zene oltárán tudatos,mert más cél vezérelte),

hanem zenétől elvont összpontosítássá vált,

s rögtön felmerült önmaga mint kezdete

a tudatosságnak,ezáltal indukálva önmaga

beteljesedését,a tudatosságot mint témát.

Tehát a zenétől elvont általános tárgyra való

összpontosítás által felvetődött a konkrét tárgy,

mely fókuszpontja most figyelmemnek.

A tudatosság csak a megismerő tudattal fogható

be,válhat tudássá;a tudatosságot csak mint a

megismerő tudat által ismert tárgyat lehet

tárgyalni – a magyarázó tudat jóvoltából.

Azaz addig,míg nem ismerem,nincs miről

beszélnem. De a tudatosságot tudó tudatnak

hála,van mit mondanom.

Tehát mi a tudatosság?

Nem más,mint a figyelt tárgytudattal azonosuló

szubjektum(itt:figyelő)tárgyát meghaladó -

el nem hagyó - cselekvő tudat

EGYszerű élménye.

Mikor az ember igazán tudatánál van,

azaz egy a tudatával,mondhatom,

hogy tudatossága jelen van – teljesítve

teljességét létezik mint tudat.

Mikor eggyé válik a tárggyal,éppen aktuális

munkájával,mint ahogy teszem ezt én is,

pl. a tudatosságot magyarázó cselekvésemmel,

lesz igazán tudatos,

mikor a koncentrált tudat kaput nyit,például

e téma kibontása folyamán,jön át rajta

a tudatosság teljes egészében.

Tehát nem én ragadom meg őt,hanem ő engem.

Én csak a tárgyat kapom el,s ha koncentráltan

cselekszem vele kapcsolatban,akkor

tudatosnak mondható az,ami megjelenik -

mert megjelenik - tevékenységem során.

De ez nem újdonság,mint ahogy semmi

és senki sem az – még ez,ill.én sem,tehát

be illik  - itt és most - fejeznem...