Létezés II.

Mered azt állítani,hogy több,mint semmi?

Mire föl?

Hegel szerint az ész logikája az,hogy a semminél nem áll meg,

hanem elmozdul,azaz feltételéhez jut,mi nem más,mint a lét.

Ha a semmi épp a lét ellentéte,vagyis nemlét,akkor a lét

a semmi ellentéte,vagyis minden.

Kíváncsi vagyok,a mindent hogyan határozod meg!

Mert a nemlét,azaz a semmi - Parmenidész elképzelésével

azonosulva - kikutathatatlan.Ami nincs,azt nem kutathatjuk,

a semmi fogalmán túl nem ragadhatjuk meg.A mindent mint egészt,

mi folytonos,oszthatatlan,teljes,azaz tökéletes, hogyan érhetném

utol!?Néhány törvényszerűség képletbe erőltetett minősége szerint

hívatott azt állítani,hogy ez a világ,így épül fel a kozmosz,

sőt még isten is szerepet kap valahol - valahol pedig kizárási alapként

trónol a fejekben...!

Platón azt mondja - nem szó szerint - hogy a lét viszonylatában

van nemlét,mégpedig akkor,mikor tudunk arról, miként nemlét.

Tehát olykor van,olykor nincs.Ami abszolút nincs,az egyáltalán nincs.

Az "ami"-nek nincs értelme,mert "semmi"-ként sincs.Körül sem tudjuk

írni,mert lét nélkül, a léten kívüli aspektusból nem kereshetjük.

A léten belül pedig csak arra a semmire bukkanhatunk,amely létviszony

nélkül nincs.Márpedig létviszony van,mert lét is van,s ha nincs,

akkor nemlétként van - a lét és a nemlét állandó levésben tartja

fenn a kettőjük közt feszülő logikai(Hegeli szemléletű) viszonyt.

Ha van levés,akkor van elmozdulás is,azaz mozgás.A mozgás csak

szemlélet útján ismerhető fel.Ha van szemlélet,akkor az általa

megfigyelhető dolog csupán úgy jelenhet meg,hogy azt "szemmel",

ésszel követhessük,azaz tárgyként viszonyul a szemlélőhöz,illetve

tárgyként szerepel a szemléletben.A szemlélt dolog és a szemlélő

között viszony van,e viszonyt a lét-nemlét logikai levésének változása,

a lehetőség-valóság(lásd.:Arisztotelész,Metafizika) folyamatában

megnyilvánuló létezés biztosítja.Mivel mindig jelen van,azaz

szemünk előtt jelenik meg,szemünk tovább nem mehet,nem hatolhat

jelenléte,jelensége mögé.Az ész viszont igen.A szemléletmód akkor

nyer értelmet,ha felfedi a logikai alapot tükröző elmozdulást,vagyis a

levés változását.E felismerést csak ésszel,és csupán a létezésben

foghatjuk fel.A létezés tükrözi,jelenségében leképezi önmaga

lényegét,mely szükségszerűségével világítja meg a létezést.A létezés a

folyton változó mozgásban teljesíti önmaga végzetét,azzal,hogy

mozgásával értelmezi azt,ami nem mozog,ami nem változik,

mert mindig ugyanaz.Nem változhat,mindig az,hogy értelemszerűen

láthatóvá váljon az is,ami mindig nem-az.A lényeg léte ezért

szükségszerű.A lét e szükségszerű lényegbeli létének köszönhetően

logikailag szükségszerűen létezik.Mivel lényege szükségszerű lét,

azaz kell,hogy legyen,létezzen,ezért kell,hogy más legyen,vagyis

szükségszerű,hogy más legyen.De ami már más,illetve már másként

létezik,az meglétének logikai szükségszerűségéből kiindulva

szükségszerűen nem szükségszerű is,azaz egyben szabad is.

Innentől fogva nyugodtan állíthatom,hogy a létezést és annak létét

teljességében meg nem ragadhatom.Viszont feldereng e

szabadságban az egyéniség szerepe,mely nem elhanyagolható az 

objektív - szubjektív létkapcsolat tükrében.A szabad élet forrása

a feltétlenség - ebből táplálkozik.A feltétlenség szabadságán

keresztül virágzik,hoz életet,feltétel nélkül adott ahhoz,hogy

válasszunk,hogy döntést hozzunk.Nem a gondolataink

határozzák meg,illetve okozzák tetteinket,hanem az,hogy a 

szubjektív - objektív kettősségen túl,de nem külön léttel fennáll

a mindent átfogó lehetőség,mely ugyan üres,de mindenre

nyitott,teljesen befogadó - a szemlélet alapja.Mindent

megteremt,mert a szemléletet kibontó aktus tiszta hordozója,

a létezést lehetővé tevő aktusa.

Tehát a létezés mozzanataiból felsejlő jelenség éppen aktuális

időre futása,tartalmának mélysége,hatásmechanizmusának

hogyanja ugyan megbecsülhető,bizonyos értelemben képletre

redukálható,de pontosan nem látható,meg nem tapasztalható,

le nem festhető a "csupán lehetőségre" fókuszált pillanatban.

Mikor a feltétlenség virágot bont,annak termése az egyéniség

mozgásában megfogant,virágra vetülés aktusában megszületett

eredmény lesz.A feltétlenségbe merülő akarat,ésszerű intenció

az egyéni létre jogosult mozgás teljessé tételét megengedi,

feltételezi,azaz a lét-nemlét azonossá válását valósítja meg

- feltétlenné formálja önmagát.Teljes egyéniség lesz belőle.

Monoteisztikus végkifejletét végtelenre objektivált,

szubjektum - objektum aspektusát megszüntető orgazmus

zárja.Isten megszüntetve emberi mivoltát megőrizte Önmagát.

Emberből Isten lett,Isten újjászületett...

Itt van "nyelvem hegyén",hogy meghatározzam,mi a lét,

s mi az ellentéte,azaz hogy mi Isten,s mi nem az

 - mi a Lét s mi a Semmi... - a "s"-nek nincs értelme...;)