|
Emlkszem
Vratlanul trte kett
megszokott csendemet;
homlokom fl tornyosul
fk srjbe fsltem
psztz tekintetemet,
s mit oly esdekln remltem,
elnyelte a Rengeteg…
Emlkszem,ahogy a pillanat
arcomon ring fuvallata
tsuhant a lombok kzt,
s belm zsongta
szeld mosolyval az rzst,
mit soha nem feledek,
bdt ftyol takarta be lelkemet,
s egy vilgot hagytam
magam mgtt,
mely most teljesen elveszett.
Hamvas orcjn
ragyogott a lehelet,
apr knnycseppek
rajzoltak arcra szerelmet;
szinte megrintett,
oly eleven volt,oly tndkl…
S oly gyorsan illan;
mirt is remltem tbbet?!
Ertlenl ksrtk
svrg szemeim
kdbe vesz csodjt,
htha mg utolrik
ml mozdulatt…
De odaveszett minden,
felfalta t a termszet,
csak emlke kering
valahol itt benn,
s mardossa azta is
kibrndult lelkem.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
