P�ldak�pem

Ideg�l� szarkazmust

szerkeszt �jjelem;

elt�vedt akarattal

keresem a ki�t

egyetlen es�ly�t,

mik�zben l�pteimet

a gyors k�sz�b fel�

tereli valami,ami m�g

gyorsabb,felfoghatatlan

gyors - egyszer�en

lef�leli a f�l�sleget,

s r�h�gve �tl�k a k�sz�b�n,

mely menekv�sem

sz�nhelyek�nt m�g

tesz egy utols� pr�b�t,

s r�m k�ldi saj�t

d�monaimat;

m�r hallom a feneketlen

hangot,s�v�lt fel�m,

hogy m�ly tork�ba

nyeljen,de megpillant

a v�letlen,s hogy,hogy

nem,a helyemre ker�ltem;

nem tettem semmi egyebet,

csak semmibe vettem

az eg�szet – a semmibe

tekintettem,s elt�nt minden,

minden,amit nem �rtettem;

r�ml�tom�som gy�kere

magam voltam,s mint

forr�sa e t�rt�netnek,

fogyat�kkal �ltem

okos ruh�mnak;

fel�gettem feh�r palot�m,

melyben t�zk�nt

tombolt �narck�pem,

dilih�zamat az �rd�gnek

adtam,s lett bel�lem

p�ldak�pem...