Köd szeretnék lenni,
esőverte szőnyeg
fehér szemeidben;
mint puha felleg folynék
át rajtad,s éreznéd,
ahogy körbeveszlek,
átölellek a hideg csendben.
Köd szeretnék lenni,
derengő fény a vaksötétben;
tompa világodnál lebegne arcom,
s köddé válnék,
tebenned egészen.
|