Levél egy barátnak
Porszemnyi létem zavaros világát
Felfedezni vélték kutató szemeid.
Királyok közt apródként szóltam,
S te mégis nyújtottad láthatatlan kezeid.
Szavaid szélén szendergő mosolyod
Hangtalanul erőt öntött belém,
Magmaként fortyogott elfojtott világom,
Biztatásod által az utat meglelém.
Ki vagy Te,kinek képeitől
Térdre borul a világ?
S színeidtől kivirul minden kopasz ág.
S meghajlik,ahogy cirógatja a hűsítő szél,
Pirkadatkor,mikor a nap csillagos ágyából kél.
Ember vagy!Egy kedves barát!
S lelkem,lelked gyökerén himbálózva
Élni fog,s most is él tűzön-vízen át! |