Magyar�n sz�lva

�llok tagbaszakadt l�mp�m alatt,

 hangulatf�ny�n�l letisztult csend

 dermed arcomra, aligha f�rd�k

 aranyf�gg�ny�ben,amint lesem

 kopog� szemmel a teliholdat – megint

 k�stem;estj�n forog a vil�g,

 sz�k�be pillant,ha feltekintek,

 de nem l�tom,mi l�leknek oly

 szent,l�gies koron�j�t,mely - tudom -

 vir�gpork�nt t�nd�k�l a s�t�t felh�k

 m�g�tt,s embert nemz emberek f�l�tt;

 egyszer�en csak �llok,s n�zem a r�z�st

 hazug aur�j�t;nem l�pek od�bb,m�r

 nem �rdekel hamisk�s �jsugara,

 alszom ink�bb �bren az „igazak”

 �lm�t;legal�bb j�l esik, mert

 lepelbe hunyt laza k�nyelemmel

 virrad �gy a figyelem – a t�meg sem

 f�l,mit�l riadna,t�meg vagyok �n is,

 halott ember,kinek java ily t�volb�l

 m�g odahaza h�l,s v�rja,mint

 eszm�kb�l kelt hamuv�r,mik�pp

 vez�rlem fel� �si f�nyem – hogy

 gyulladna meg az �g,ki�lt e�nokb�l

 is neonj�ra - de ennyi nem el�g,

 hogy kiz�kkent �lettel keljek �tra;

 falja fel a dr�tot,s vezessen

 a holdba...!(k�ne egy kis �ramsz�net

magyar�n sz�lva...)