�ttalan utakon

Csukd be sz�p szemed,

s k�pzeld el,amint

nyirkos utc�k megt�p�zott

k�vein s�t�lok fel�d!

�,azok a n�vt�bl�k...!

Fedetlen f�vel tusakodnak,

egym�sba sodr� lend�lettel,

mint mikor a t�meghiszt�ria

utat t�r �nmag�nak,r�p�tenek

sz�les jegeny�k

csendj�be – hallgatag

lelkem megt�r �l�ben,s r�d

fesz�l �lmatlan tekintete,

k�zels�ged,mintha fel�m futna,

arcomba t�r az �szi sz�l,

s szemem lehunyja.

Ti�d vagyok,didergek a h�v�s

padon,leheletem,mint kih�lt

k�lyha,�leted�rt fanyalog,

s nem rest m�lt meleg�vel

ajkadra f�jni cs�kj�t,

szerelme oly �kesen

ragyog.

Indulnom kell,folytatni

�ttalan utakon,mit re�m

m�rt a sors,l�pdelni latyakon,

s nem f�lni att�l,mi �szik

a sarkon t�l a nesztelen falakon.

M�r csak n�h�ny h�zt�mb,

lombok t�rte magaslat,s

v�get �r szenved�sem.

Megl�tni t�ged,ez egyetlen

k�r�sem,megpillantani

boh� f�nyed,mely nem holdf�ny,

s nem napsz�tta sugarad,

hanem te,akinek szem�b�l

�rad a kedv,mint tiszta forr�sa

a sz�pnek,s ugrik v�gre

karjaimba - �bred� pill�ival

v�llamra f�s�li

az utols� k�pet.