| 
 
 
     Affektusok
 
 
 
 
 Nem zrtam ki azon rzkeimet,melyekkel egyszeren megrzem,
 van Isten,az gen repl,lehel
 belm letet, g fltt rideg
 univerzuma kldi felm a hallt...
 De szeretnm megismerni,
 felfedezni,res csuklyjn
 a fnyt derteni!
 Oly sok csillag van odafenn,
 egyknt melegtenek,s
 hej,de klnbznek mgis.
 Stt koronjuk goromba vg,
 nem juthatnak tl azon.
 Svrg kdk tzet olt
 szemeimben,tallkozunk flton,
 nyugtatnak az affektusok;
 gy legyen,de elbb kezet mosok.
 Tisztn szp,mi a hont jelenti
 nkem,koszosan kszbt
 t nem lpem.
 S mint tisztul,szpsge lesz
 lmaid fldje;fonyasugarak
 zben tz ropog,dzsemmagok
 szllnak kk rpsznyegn,
 halovny kedvk dalra fakad,
 bevgzik az elejn...
 Gymlcsillata horizontok
 hatrtalan tmentbe fl,
 s megszabadul  - tlem;
 eszerint fltnak kzeln
 sem halnak affektusaid,
 nincs tered,mely folyam nlkl
 hatstalan trn meg kzelsged,
 a legkzelebb is minl kzelebb,
 annl jobban taszt;nem rek
 fl hozzd - fnyed tlontl vakt...
 
 
 
 
 
 |