Sötétedés

                                           Mint futó felhők árnyéka

                                a rejtett táj fölött,sötétül igaza,

                                         betakar a csöndes alkony,

                           leplével borít időkön túli vigasza.

                      Mint  hajlongó fák fekete vászna,

                             hullik jelenlétem ködébe

                          mélységből szakadt  fájdalma,

                                           mint csapongó szárnyak

                                          nehézkes léptei, halnak el

                                         halandó mezők csöndjén,

           nem zsongnak,mert szótlan terek lassítják,

                      letűnő tollaikkal kísérnek át a fénybe.