Haláli lesz                                                                    

Úgy gondolom,mivel  minden pillanatomat kísérve kísérti,nem feledhetem ,hogy életem részét is jelenti--nem másról beszélek,mint arról az eseményről,mely tapasztalatom szerint mindig bekövetkezik;biztos,mint a halál,mondják joggal;vagyis a halál jelenségéről szólok most egy keveset.Mint aki még sosem halt meg,tételezem gyorsan,merthogy magamról puszta tényként semmit sem állíthatok,főleg azt nem ,hogy meghaltam éppen most,(csak ezért tudom megosztani veletek tapasztalatom),csupán sejtéseimet írhatom le róla"halált megvető bátorsággal".Persze az sem igaz,hogy sosem haltam meg,hiszen mikor megfogantam,egy számomra még megfoghatatlan állapotból "szenderültem jobb létre".Mondhatnám úgy is,hogy meghaltam,hogy éljek.Ugyan ki garantálja azt,hogy nem ez lesz a jussom,mikor eljön értem a végesség érzete halál képében.Bármikor bekövetkezhet,mivel életem jogos része;legalább annyira biztos,minthogy most élek.Illetve nem jobban,mert egyensúly van,s ezt senki nem robbanthatja fel! Hogy miért nem?!Mert a káosz az érem egyik oldala csupán,s nem uralkodhat a rend felett,mert akkor megszüntetné annak a képzetét,hogy egyáltalán létezik a rend,hogy ebből fakadóan biztonságérzetünk van.Nem beszélve a halálfélelemről,mely onnan ered,hogy bekövetkezik,s ezzel tisztában van mindenki,de azzal nem ,hogy mi lesz vele.Félti azt,amit megszerzett,amelyben meglátta,s megalkotta a rendet,a saját rendjét.Félti azt az életet,mely oly sok jóval ellátta,mely oly sok bajból kihúzta reményt adva a folytatáshoz.S aki a remény utolsó cseppjét sem érzékeli,azaz teljesen elveszti, nem véletlen fordul el életétől s önmagától,hisz megveti,mert "átcsaptak feje fölött a hullámok",vagyis káoszként éli,élte meg,s dönt: inkább a halál,még az is jobb lehet,vagyis több lehet benne a rend,mint mostani életében.Így érzi.De honnan e,most sorsváltó,érzése? A világ természetéből fakad.Mely összeroppanna,ha a vonzás erejét nem ellenpontozná a taszításé.Tehát egyensúly van.Ez ősi törvény; a Mindenható erejét közli velünk folytonosan. Tehát mikor meghalunk,nem önszántunkból,félünk a változástól,az érem másik oldalától;nem ismerjük.S ami ismeretlen számunkra,az a káosz érzetét teremti meg bennünk.Ez természetes,hiszen ugyanolyan latba esik ,mint a rend.Az ismeretlentől ugyanúgy félünk ,mint ahogy nem, azaz kíváncsiak vagyunk;a vonzás ereje érvényesül bennünk; az előbbi esetben pedig a taszításé;igyekszünk valahogy "elkerülni",vagyis fölé kerekedni úgy,hogy bebiztosítjuk magunkat egy átlátható, kiszámítható renddel.Így süllyedünk az illúzió posványába. Tehát megállapíthatjuk,hogy a halál a változás egy álarca,mely átráncigálja azt,kit sokkolja közvetlen ereje,s azt,kit nem,áttereli gyengéden.Az "utazás" izgalmait közvetlen előzménye,vagyis az előszelét követő pillanatok utolsó fázisa okozza nekem,mikor testem az enyészet tengerébe süllyedve elengedi tartópillérét,a láthatatlan' rezgők rengetegét.E rezgőket hívta a természet,kiket a földi,azok földdé lettek,kiket az égi,azok"mennybe mentek". Az ég vonzáskörébe tartozó elemek,energiafellegek szépen összesűrűsödve magukkal cipelték az ittlétbeli élményeket, melyek saját egyéniségem hatására szerzett érzetek s képzetek halmazával telítődtek,s a sűrűsödő mozgás eredményeként összegződtek,"újra leperegtek előttem".A végső löketet a mérték beteltével ugrás formájában érzékeltem---átértem!Minden földi élményem továbbrezgett Isten fényében,a végső köpönyegemet is Isten igazságos természetére bízva levedlettem. Szétszóródtak a mindenségben,hogy gyümölcsét,kinek jussa szerint, érlelje tovább a természet.E ható-erőben vonzottam én is magamhoz azon rezgő-jegyeket,melyek meghatározták következő lépteimet. Most már tudom;mindenkori emlékeim hatnak oda-vissza;sorsom időtlen-idők óta minden ember sorsa.Nem kellett választanom. Nem volt választásom ott,hol öröklétre ítélt az egyetlen Élet, ekkora szabadságot ember csak Istenétől nyerhet. Talán,mikor eltűnt belőlem az összes véglet,véges képlet, bukkant fel végtelenségem,s töltekezett újra abból,mi sosem ered, nincs forrása,csupán segédkezik utamon;egyben tartja létem  és nem-létem----haláli lesz ,remélem!!!