A N�

Napf�nyben v�r�sl� haja,

mint fodroz�d� habok

a tenger hull�mver�s�n

omlik szel�d h�vs�ggal a m�lybe,

hogy k�pzelet�nk sz�rny�t szegve

hozza sz�v�nket minduntalan

k�s�rt�sbe.

Ez lesz a j�v�nk,f�rfiak,

szenved�s�nk verme,

s ebben verdes k�bor lelk�nk,

� �rette,ki e gy�ny�rt

fondorlattal el�ltette

benn�nk.

Sz�ps�g sz�lte szenved�ly�nk

�rte ki�lt:

Oltalmazzuk a j�s�g kebel�n!

V�dj�k lelk�t

kies puszt�k sziget�n!

Porfelh�b�l lett

r�g�s muland�s�gunk dobban nagyot,

hogy esz�t veszejtve

hulljon al�,

s k�jes t�nc�t ropva

j�tssza el �nn�n trag�di�j�t

lopva.

Gyarl� pillant�ssal mer�tkez�nk,

s v�llaljuk a szembej�v� teher

v�tkes �z�t,

hogy ontsa re�nk

kifogyhatatlan kegy�t.

�me,jutalmunk!

Mi megsz�lv�n �r�m�nket,

�rt�nk ki�lt most:

Tobz�djon,h�t a sz�v!

Legyen e b�nben fogant

dics�s�g�nk mind�r�kk�

�r�m�nnep!

Boldogan vetj�k ki ad�nkat,

mi, f�rfiak,e pillanatnak,

hogy �r�k b�kly�t fonjunk k�r�

oltva ezzel kiapadhatatlan

szomjunkat.

Dics�rj�k �T!�nnepelj�nk!�ltess�k a N�T,

kivel mer�tkez�nk!