Megpillantottalak és elvesztem;
gyötör a kín, lelkem
gyöngyöző szemeid égő lángjába könnyeztem,
szívedben dobog ifjúságom,
a teret is törném,hogy visszamenjek,
hogy rád találjak,mert visszavágyom…
De lehet,hogy csak képzeltelek,
hogy gúnyt űz belőlem a remény,
s nem vagy más,csupán egy álom…
|