Eltűntek a fények
Eltűntek a fények,az ihlet fényei,
azok a kis lámpások,
melyek platánok árnyékain táncoltak,
ölelték őket,s lelkesült fényként virágok közt,
szerelmed bűvkörében éltek;
most hogy már nem égnek,
s kihunytak tavaszod csillagai,
másképpen ölel az idő,
s másképp izzad a tűz is,
lantszó mellett sem térek magamhoz,
csak a földet bámulom,
lomb helyet most föld az otthonom.
Fellegsötétben égetem önmagam,
friss forrásokat keresve
omlik össze márványfalam;
de nem adom fel,megtalállak úgyis,
a fákon túl is,csak az a kis fény pislákolna még egyszer,
lenne újra sötét az az árny,s virágoznának ifjú ágaid,
kertedben víg utcám lila ködben nyugodna,
s az én kedvem is egyre zöldebb,
egyre bölcsebb volna…
|