A leküzdhetetlen
(képszülemények)
Leküzdhetetlen félelmem,
hogy elképzeltem,nem félek többé,
s nem érzem lelkedet átható
tűzzel, gyöngéd öleléssel;
hogy délibábként
elsuhan előttem csillogó alakod,
s duhaj álmainkból a szó
csupán egy sóhaj marad;
hogy feledésbe folynak
szíves gondjaim,
s miközben nesztelen
hangon kiáltozok feléd,
arcul csap vérvörös hajad;
hogy nem érinthetnek ujjaid,
s mégis őrzöm
szenvtelen tudattal
szerelmedet,
s rajzolom mint kiszáradt
tómeder,vénülő ábráimba
sűrű felhőidet;
hogy hamvas szemeidet a bánat
gondozza,túlhaladott idők
mesélnek róla,s én tudom,
mióta égnek könnyei,
perzselnek fel vágyaid,
s mióta e félelem,
hogy elveszítem álmaid;
hogy csak a képzelet,mi életben
tart,s nem engedi tova
lépteidet,csak általa
hamvad sírom léttelen
gödre, s lesz az,ki
barázdát húz az árnyak köré,
mert így emel fel
- az emberfeletti égbe...
|