Nemléten túl
Túl vagyok a holnapon;
megtértem,hogy újrakezdjem,
hátha jobban megy;körözni
a semmi felett,s beletúrni,
lehet,ki sem kellene jönni;
jobb ott,hol a nem-jobbnak
sem rosszabb,mert túl van
téren és időn,a nemléten is
túl,hol a kurta farkú malacka
sem túr,s gond nélkül folyik
Micimackó méztelen taója;
túl vagyok rajta,nem bánt
a bárdolatlan,mert láthatatlan
függ a független szem,
s lehetetlen tőle a lehetetlent
nem elvenni,menekülten
szabadnak lenni,hol értelem
az úr,s nem azon túl nő
önmagán,ész nélkül,mi
nemtelenül is túl van azon,
amivé lett;mesevilág az
egész,hálátlan álomlét,
s benne te magad vagy;
túl rajta, a nemlét esztelen
végét fogva,hol füles farka
lészen valótlan ajándékod,
üressé hipnotizált eszméd
pedig önmagadnak hitt
életed – itt, a nemléten túl...
|