Nevetni kéne
Elévülhetetlen érdeme a világnak,
hogy beleszülettem;
vérem a légtérbe hull,
sodródik kéklő patakján,
s tekintetével a földet pásztázza
rendületlen.
Tán – gondolom túl a felén -
nevetni kéne egy jó nagyot,
úgy mindenen,
hogy a föld zengje vissza kacajom;
nevetni kéne a halált,
míg élek,mert nevetni akarom,
nevetni az életet,
míg rám nem talál,
mert boldognak lenni jó,
az egyetlen hatalom.
|