De meglepne!
Humánfolt fejed fölött,
alattad a reál,
benned meg az élet leve,
kedves piszoár;
kell ennél több?
Te is velem,én is veled,
csurig vagyok,tömöm
azt az üres fejed,
kínja bánja,ha szólít
szelíden,árad belőlem,
mi tengernyi,de
átkozottul szükséglet;
kell ennél több?
Meglepne,ha földre
hullna esszenciád,
s elmosná a kétszínű
filléreket - óhajtván
a 'pápát' vagy a 'sziát',
Korach fiát(leviták),
nem a Karakét,sem
a karatét meg Kehátnak
a kicsinyét(leviták),
tehát
kárörvend a lelkem:
meglenne az ára,
ha -tegyük föl -
felültetném őket,a
kerengő 'üsd tökön'-öket,
úgy igazán,rád,drága
piszoárom;
s aki nem tűri a fénylő
sárgát,másszon fel
a csupasz fára -
de nem muszáj ám,
mindenáron...!
|