Vicces hajnalok
Vicces hajnalok,kölcsön
kenyér visszajár vigaszok,
nincs bocs,bolondít a sok
sós szájú,érzelmi téren
sóher,hogy menekül az
édes,szellemben kóser
képzet,s már indulnom is
kell,rögtön fordulok is – fel!
Fél gondolatok fognak
kezet,szorításuk fojtja
csendem,ilyen az élet,
mégsem kenyerem ez
nékem,röpködnek úgy,
felhőtlen,mert felelőtlenek
- de kérem!
Rajtad ugyan nem fog,
mert fogtad,fel is,hogy út
ez,meg le is,tudtad te is,
ím megszültél,bár időn túl,
most mehetek innen,immár,
tán végképp fel - a padlásrúl!
Indulatba is jöttem;
ilyen viccesek a hajnalok
– úgy érzem!!!
|