Közelgők
Minél több a kényszer,
annál nehezebb az élet.
Ez nem új dolog.
Minél nehezebb az élet,
annál közelebb vagy
ahhoz,hogy beteljen
a mérték,s ugorjon
benned,tudatodban
a szellemi képzet, a
mindenkori szellem
(vö. Hegel: Szellem
fenomenológiájával).
Mint a hatvanas években,
mikor szükségszerű
jelenségként tapasztalták
eleink,hogy változott
valami,szellemrobbanás
történt az intencionális
tudat mélyén,s megjelentek
a psychohippik:Love and
Peace,War is over,azaz
szeretkezz,ne háborúzz...
Ennek a leve sem az igazi
már,de jótékony hatását,
melynek célja eredetileg
az volt,hogy „elég az
elnyomásból – kényszerből”,
még issza a világ – hál'isten!
E hatás keltette élmény
forrása marad az eljövendő
nemzedékeknek,a létezés
minden cseppjét kiélvezhetik
köszönhetően a bennünk
lakozó szellem,mélytudat
nyughatatlanságának.
A túlzó kényszer,mit
magunkra mérünk
társadalmainkat lélegeztető
törvényeinkkel,csak
felerősíti a szabadság
képzetét,s arra „kényszerít”
hogy „váltsuk meg a világot”.
Ez sem új dolog...
A „világmegváltás”képzetéből
mivel eddig teljes elnyomásban
szenvedett,pedig az következik,
hogy csupán akkor lehet
öröme szintén teljes,ha
elnyomja a kényszert,azaz
arra kényszeríti őt,hogy
tagadja meg önmagát
kedvéért,s legyen hű
szolgája szabadságának.
Tehát csöbörből vödörbe
jurtunk – diktatúrákból
diktátumok révén diktatúrák
következnek,s alig van
övezet,ahol a váltás súrlódás
mentesen megoldható lenne.
Ez megint több évezredes
probléma,vagy mondjam,
hogy az ember törekvésével
egyidős?!!!
Vagy azt,hogy nincs is
változás,csak a szellem
ugrabugrál ide-oda,
s diktálja az egyre újabb
múltú divatot,egyre szebb
köntösben tetszeleg,s
elhiteti velünk,hogy
megváltottuk a világot?!!!
Nekem tetszik az
új design – good old new
age – s a „világmegváltás”
gondolata,különben mi
vinne „előbbre”,a másba...
A megfoghatatlan örömvágy
lendít új képzetek felé,
s szemlélteti bennem
a trendit.Így van lehetőség
az önmegvalósításra is -
a másba olvadt énem
szintézisbe lépett világával,
túljutott önmagán – már
megint...:D
|