Látomásba szédülten
Árnyék suhan felettem;
gesztenyefák sötét oltalmán
pihent eddig,most felébredt,
huncut játéka gúnyt űz belőlem,
fénytörő hullámzással éjjelek
közt csap le rám,s álomba
ringat mint puha szellő;
zümmögő levelek édes búja;
szédítő magasságba emel,
s látomást fűz fürge ujja,
ott világlik ezüstös egén,
s befonja képzeletem
mint buja felhő;
|