Ufók után szabadon II.
/Az ötlet továbbra sem az enyém.../
Épp sétáltunk az út mellett,kémleltük az ég apró fénypontjait,megcsodáltuk a horizont alá bukó csillagokat,persze,néha a lábunk elé is vetettünk egy-egy pillantást,nehogy jelentést adjunk a hullásnak. Az autók pökhendi zaja sem zavart bennünket,sőt teljesen háttérbe szorult ,mikor az egyik hullócsillag - tán szemünk káprázik,gondoltuk - többé már nem hullócsillagnak tűnt fel előttünk,hanem értelem által vezérelt űrmicsodának...
Célba is vette az egyik autót. Közbeszúrom,hogy ekkor "épp" nem sétáltunk. Vakító fénye szinte felperzselte áldozata fémtestét,majd fölé hajolt,s úgy szippantotta utasait idegen testébe,mint porszívó a legófejeket - aztán fénysebesen elenyészett sárgára stoppolt sötétjében(az űrben)...
Nem röhögtünk,az tény!Pár perc múlva,mikor az élmény már agyunk mélyére süllyedt,megszólalt egyikünk,természetesen megkönnyebbülten:
- Bennünket nem szippanthat fel az ufó,mert nincs autónk!
|