Sejtések
Ha Istent,úgy teszem,messzinek találom,
elérhetetlenül távolinak,akkor ezt azért
gondolom,mert nem ismerem azt,ami nem látható.
Pedig éppen láthatalanságával hívja fel magára
a figyelmet;tehát látható.Szem elől sem téveszthető,
hiszen mozdulatlanul előttünk "lebeg".Oly gyorsan
képződik,hogy egész világa beleremeg;s mint ahogy
az esőcsepp hullik a vízbe,külső köre anyaggá dermed.
Isteni magva első "anyagként" mérhetetlenül teremt.
Oly finom és érzék nélkül való,hogy energiaforrását
minden anyag fölé emelte az emberi értelem.Én nem tenném!
Csupán másképp rezeg;nem is anyag,s nem is anyagtalan.
Nem mondok újat,nem is lehet.Több ezer év tanúsága
szunnyad lelkünk ölén,s nem mozdul,mert nem tud,hisz
nincs új e "földtekén".Amit az ember felfedez,mindig
ugyanannak a mása,nem másolata,hanem újjávarázsolt
azonossága.Újdonságával tudatja önnön különbségét,
s egyben önmagával való azonosságát.E felismerés
Isten feltárása,ti. hogy létezik;sosem volt más,csak
másként végződik jelensége.Örök Elvén éled újjá,
nem sebzi "testét"holmi véglet."Érzéketlen",oly annyira,
hogy nem számolgat jóval vagy rosszal,nem érinti
mozdulatlan erejét,hisz teljes tudatában cselekszi mindazt,
mi mozdulhat.Mindenkinél jobban szeret;bár e szóval,s
bármely másikkal is hiába ruházzuk fel,nem érintheti
roppant létét,nem fejezheti ki hűen azt,ami egy lépéssel
mindig "előttünk" van.
Ezért aztán mindent sutba dob az ember ,ki jártányi erejét
Istenre veti;nem fogalmaz,nem "szereti",érzékszervvel nem
keresi,csupán figyelmével kiséri önmagát azon,mi nem mozdul,
nem beszél,nem érez,így nem is szenved;siklik Rajta,nem ütközik
ellenállásba,mert "érzéketlen" ösvényén az anyag mérhetetlen
távol s közel van.Így láthatja glóbuszán a mindenséget.
Ekkor éli igazán az életet,s érzi tisztán a mindennapok csodáját,
az ezerarcú Természetet.
Ezek után bátran számra veszem a következőket:
nincs halál, s nincsen élet,mindkettő egyben éled.
Minden mozdulatom,tettem súrolja a másik létem,
s ugyanolyan elemi erővel hatok onnan arra,
mi itt újjáterem térben és időben.
|