Wellner Ann�ra,a mam�mra eml�kezem

A kezemet fogta...

El�sz�r egy �rny�kra lettem figyelmes,
betakart engem is,
sz�rke sejtelm�b�l el�b�jt valami,
valami,ami nem tudhat�,�s nem t�l kellemes;
azt�n � is megjelent,
alakja �lesen vil�golt a s�t�tben,
ezernyi csillag pisl�kolt elhal� k�d�ben;
zavarodottan n�zett r�m,
majd ajt�m fel� tekintett,
nem volt terve,csak ennyi:
halk s�hajjal �pphogy �rinteni,
egyszer�en bocs�natot k�rni,
tal�n az�rt,hogy l�tezik,vagy m�gsem?!
de f�ldbe d�ng�lt rendesen;
l�ttam szel�d arc�n a k�ts�gbees�st,
hogy k�szk�dik,t�bl�bol k�r�l�ttem,
ahogy mell�m huppan �vatosan,
s kezeimet megfogja;
m�zs�s k�nnyek derengtek szemeiben,
mint mikor apr� f�nybogarak
t�ncolnak a felh�k k�zt feled�sbe mer�lten,
a magasr�l �br�ndoztak,�gr�l,Istenr�l,
mely sz�vemet ma is nyomja;
b�r egy ideje �ket vert k�z�nk a m�ly csend,
m�gis �gy simult tenyere k�v�r markomba,
mintha s�lya volna,
lelkembe sajdult eg�sz �lete,
a hossz�nak tetsz� Zr�nyi utca,
gyermekkorom legszebb �neke;
most l�ngtenger mind,melybe zuhanni v�gyom,
s ha kell,�gek hamuv�,
hogy utols� k�pzetem is azz� v�ljon...!