  
 
 
 
Istenfia 
 
 
 
 
 
 
Elmlkedve stltam 
hazafel,mikor betvedt 
hozzm egy gondolat; 
tudtam,rosszul mrtem fel, 
hossza messze suhant, 
az teri habokat szegve 
suttogta szerelmt, 
s ltlehelet nlkl 
kutatta lassan l   
szenvedlyt; 
arany vek trtek meg, 
knny idk bcst   
intve lptek a sttbe, 
hol srba hantolt ifj 
szvek zokogtak   
lantsz mellett, 
s vrtk,hogy jjjn 
istenfia,ki csordultig 
telt kedvvel is 
holtakat ment...:) 
 
 
  
   |