    
   
  
Most 
  
  
Egyszer Most jvjt emlkezetembe mosta, 
  
nem tett tbbet,csak nmagt hozta. 
  
Mozdulatlan brzatn fakult kpek kiltottk a jv idt, 
  
vgtelenbe torkoll hevlet adta-vette lland kezdett, 
  
s nem krte magn kvl rintetlen teremtjt, 
  
jtt az magtl – Most! 
  
Bumm!Egy csoda ,laza sorban,mint sima feszlet, 
  
ontja nmaga tkrn t formba hanyatl lett, 
  
jelenre vigyz, nehogy elvesztse jkedvt. 
  
Azt mondjk,lthatatlan,pedig  kzel van, 
  
nem foghatom,sem kzzel,sem jzan sszel, 
  
oly kzel van,s oly messze a trid levben, 
  
csupn ittlte lg a levegben,s hagy szrke bogot 
  
maga mgtt – Most! 
  
Elkaptam!Vak peremn hlyogvg ksemmel 
  
kzepbe szrtam,hol rthetetlen folyama vrvrs 
  
folyknt csapdott szemembe,sejtjeim fellzadtak, 
 
s belm gettk isteni emlkt - rgkaplnak cseppjei. 
  
Mghogy sszel foghatatlan!Balga szlam,mely   
  
sidk ta,mita istentelen vilgot teremtett az ember, 
  
fjja sajt ltszatt,szrkre festi mg az eget is, 
  
hogy sett brndba fojtsa az igaz perceket, 
  
mely bkjbl tr lendlettel veri fejt  a mennybolt 
  
hamis aszfaltjba – most. 
  
s mindrkk?Ezt felejtsd el!Felejts el mindent! 
  
Mi j s rossz,mi megosztja az letet,egyszerre 
  
lktet,egyknt tereli a szt,mely ltala fakad,nem 
  
vr kln vlaszt,nem rdekli,amint erklcsd 
  
szemtdombjn llsz pallossal a kezedben,s tleted 
  
arra szegezed,ami termszettl fogva benned is led. 
  
Hogy lesjts nmagadra a kell pillanatban? 
  
A kettssg csendje parttalan homok sztlan medrben, 
  
szemcsi aranysznyegknt lebeg lelked legmlyn, 
  
simogatja brd selymes kjjel,rk vgyt teljesti   
  
krhetetlen jelenltvel – most s mindrkk! 
  
  
 
  |