V�mp�r sz�v - II: A vallom�s

D�lut�n h�romkor elindultak az el�lj�r�val, akit, ahogy Valeria megtudta, Karl Noskenak h�vtak. El�sz�r a temet�be mentek a Wallenstein-kript�hoz.

-         Itt nyugszik a Wallenstein csal�d nyolc gener�ci�ja, kiv�ve Alexandert. Viszont itt nyugszik a feles�ge �s k�t, h�rom h�napos kisl�nya.

-         Mi t�rt�nt vel�k?

-         Meghaltak.

-         Gondoltam, de mi�rt?

-         Ha olyan j�ban van Herr Wallensteinnel, k�rdezze meg t�le.- mosolygott a f�rfi. Valeria bele n�zett a f�rfi ac�lk�k szem�be, �s r�ncos arc�ba.

-         Maga g�nyol�dik velem, signore?

-         Nem, kisasszony, dehogy is. Csak…

-         Nem sz�p dolog g�nyt �zni abb�l, hogy egy kedves �riember sz�ll�st ad, akkor, mikor a fogad� z�rva, a fogad�s meg r�szegen alszik, �s nincs hol aludjon az ember l�nya!

-         Igen, de ennek a kedves �riembernek a sz�let�si �vsz�m�t hasonl�tsa �ssze a mostani d�tummal, �s n�zze meg a hal�loz�si �vsz�m�t!

A l�ny olvasni kezdte Alexander s�rk�v�t:” Alexander Gerard von Wallenstein: 1485-„

- Nos, milyen d�tumot �runk?

- 1785. De h�t m�r nem k�ne �letben lennie!

- Igen, nem k�ne �letben lennie, de �l, �s �gy n�z ki, mint 35 �ves kor�ban. Vagy az�ta v�ltozott, �regedett?

- Nem, egy hajsz�lnyit sem.

- Mire k�vetkeztet ebb�l?

- H�t nem arra, hogy meglelte az �r�kifj�s�g forr�s�t vagy a b�lcsek k�v�t.

- Okos kisl�ny! Akkor mire gondol?

- V�mp�rs�gra. Alexander… akarom mondani signore Wallenstein… v�mp�r.

Ez a sz� sok�ig kongott benne.

-   De ha v�mp�r, akkor mi�rt nem b�ntott?

-   Lehet, hogy m�r evett, �s mag�t k�s�bbre tartogatta.

-   Lehet. Mehet�nk?

-   Mehet�nk. Most m�r �rti, hogy mi�rt k�rem, hogy tartsa t�vol mag�t a kast�lyt�l, de f�leg a kast�ly ur�t�l?

-   Igen, �rtem, �s k�sz�n�m, hogy ezt elmondta �s megmutatta nekem.

-   Sz�vesen.

Visszaindultak a faluba. Valeria visszat�rt a sz�ll�s�ra, az el�lj�r�, pedig a hivatalba. A l�nyt meglepte a dolog, amit � mondott ki. B�r l�tta gyertyaf�nyben h�zigazd�j�t, de nem gyanakodott semmi rosszra, mikor l�tta s�padts�g�t. Elj�tt az este, �s Valeria ablaka a Wallenstein kast�lyra n�zett, s a l�ny kin�zett rajta, mik�zben Alexanderre gondolt.

�gy d�nt�tt s�t�lni megy. �pp a kast�ly fel� tartott, mikor valaki r�k�sz�nt.

-         J� est�t, signorina!

Valeria sz�ve nagyot dobbant, mert felismerte Alexander hangj�t, �m nem l�tta a f�rfit.

-         J� est�t, signore Wallenstein.- v�laszolt a s�t�ts�get k�mlelve.

Valaki a v�ll�ra tette a kez�t, mire jobbra fordult, s ott �llt mellette a v�mp�r.

-         J� a leveg�nk, �rdemes est�nk�nt s�t�lni egyet.

-         Igen, csod�latos. De maga itt a leg�rdekesebb.

-         Mi�rt?

-        Mert mag�nak m�r 300 �ve halottnak kell lennie.

-       No igen, l�tom meg tal�lta a csal�di kript�t.

-      Megtal�ltam, �s v�rn�k erre a 300 �vre vonatkoz�lag egy kis seg�ts�get, mert nem igaz�n �rtem a dolgot. Persze, ha nem akarja, nem kell semmit mondania.

-   J�jj�n velem, �s mindent elmondok.

-   Azt hittem elutas�t.- morogta a l�ny a kast�ly szalonj�ban.

-   Egy h�lgy k�r�s�t nem illik visszautas�tani- hangzott a lovagias v�lasz.- Elmes�lem a csal�di �letemet. Nos 1485-ben sz�lettem, 22 �vesen megn�s�ltem, egy gazdag gr�f kisasszonyt vettem el, aki k�t gyereket sz�lt nekem. Mindkett� h�rom h�napos kor�ban halt meg, s a feles�gem is ebbe halt bele. Az ap�m f�l �v m�lva meghalt, �s �n egyed�l maradtam az any�mmal, aki soha nem szeretett.

-   Voltak testv�rei?

-   Igen, k�t b�ty�m. �k m�r kor�bban megn�s�ltek, �s elk�lt�ztek. Sz�val visszat�rve az any�mra. Nem szeretett, de �n sem kedveltem. Ap�m sokszor v�dett meg t�le k�ly�kkoromban, de meghalt, �s a fal leomlott k�ztem �s any�m k�zt. F�l�vig b�rtam vele, azt�n egy nap k�z�ltem, hogy elmegyek, �s soha t�bb� nem j�v�k vissza. Beutaztam Eur�p�t, sok helyen megfordultam, �s eljutottam Erd�lybe. Egy v�rosban voltam, amikor tal�lkoztam azzal, aki v�mp�rr� tett. Kicsit sokat ittam, �s csak arra eml�kszem, hogy egy n� �lelget, cs�kol�zom vele, majd a nyakamba m�lyeszti a fogait �s el�jultam. K�s�bb �szrevettem magamon a v�ltoz�s jeleit: nappal aludtam, �jjel j�rtam az utc�kat, szil�rd t�pl�l�kot nem ettem, �s egyre n�tt a… szerelmi v�gyam. De m�s is kellett a szerelmen k�v�l, �s ezt m�g Erd�lyben tapasztaltam meg. Felszedtem egy utcal�nyt, lefek�dtem vele, majd a v�r�t vettem. Mikor v�ge volt, r�j�ttem, hogy ez hi�nyzott. A v�r! 

M�g tizen�t �vig maradtam Erd�lyben, azt�n hazaj�ttem. �pp egy s�lyos j�rv�ny s�p�rt v�gig a falun, alig maradt p�r �l� ember, �s meghalt az any�m is. De vele nem a j�rv�ny v�gzett, hanem az unalom. Sok csel�d felmondott, mert nem b�rt�k idegekkel a rigoly�it.  �tvettem a falu felett az ir�ny�t�st, mint az �j f�ldes�r, �s p�nzeltem a gy�gy�t�st, k�rh�zat, szanat�riumot �p�tettem. Az emberek h�l�sak voltak, azt�n r�j�ttek, hogy v�mp�r vagyok �s megundorodtak t�lem.

-   Hogyan?

-   K�t l�nyt meggyilkoltak egy �jjel, �s sokan l�tt�k. R�m vallottak, mert �gy n�zett ki, mint �n, de nem �n �ltem meg �ket. �n eddig csak azt az utcal�nyt �ltem meg, de a falub�l senkit. M�r t�bb v�mp�rvad�szt k�ldtek ellenem, akik, sajnos vagy a kez�ket, vagy a l�bukat t�rt�k ez�rt. D�h�s voltam, hogy meg akarnak �lni, ez�rt megvontam t�l�k a t�mogat�somat, �s sorsukra hagyta �ket, �ljenek, ahogy akarnak.

-   Ez �rthet� azok ut�n, ami t�rt�nt. Mi�ta uralkodik ez az �llapot?

-   Lassan �t �ve.

-   H�t rem�lem, hamarosan rendez�dik ez a kis f�lre�rt�s, �s ism�t maga lesz itt az �r.

-   �n is b�zok benne.

-   Nem pr�b�lt meg ut�na j�rni, ki lehetett a gyilkos?

-   Soha t�bb� nem jelent meg, �s a k�t l�ny is elt�nt. Lehet, hogy vele mentek. Az�ta senki sem halt meg.

-   De az emberek nem bocs�tottak meg �nnek.

-   �gy van! De m�r nem �rdekel a dolog, �s azok a kutya falusiak sem �rdekelnek. �ljenek, ahogy tudnak, nem figyelek r�juk, �s �k most m�r nem tartoznak a hat�sk�r�mbe.

-   Ne mondjon ilyet, Alexander, k�rem. Legyen kicsit meg�rt�bb!

-   Ugyan m�r! M�st sem teszek, mint meg�rt� vagyok! Kezd elegem lenni!

-   Igen, ez �rthet�. H�t ezen �n nem tudok seg�teni, sajn�lom.

-   Nem is k�rtem, hogy seg�tsen!

-   Tudom. Nagyon k�sz�n�m, hogy elmondta nekem a dolgokat, �s hogy �szinte volt.

-   �n pedig, hogy meghallgatott.

-   Sz�vesen.

-   El�g k�s� van, �jszak�zzon n�lam.

-   K�sz�n�m, de ink�bb haza menn�k, mert az el�lj�r� �t akar m�g j�nni hozz�m, mert holnap lenne, hogy bemutatnak a k�z�ss�gnek.

-   �rtem, akkor engedje meg, hogy elk�s�rjem, mert s�t�ted�s ut�n sok fura alak m�szk�l itt.

-   Rendben, de csak a falu hat�r�ig, nem akarom, hogy baja essen miattam.

-   Legyen. J�jj�n!- mondta, de Valeria nem mozdult. V�gyakoz� pillant�ssal n�zett v�gig Alexanderen.

-   J�jj!- h�vta a f�rfi.

A l�ny fel�llt, gyeng�den meg�lelte a m�sikat, �s sz�jon cs�kolta. Kez�t r�tette a f�rfi mellkas�ra, majd kigombolta a f�rfi kab�tj�t �s az ing�t.

- Mi tesz, signorina Mantegna?- k�rdezte gyeng�den a f�rfi.

- Vetk�ztetem, Alexander.

- Mi�rt?

- Mert �gy d�nt�ttem nem megyek m�g haza, mert a maga szeret�i k�pess�gei, �s �ll�k�pess�ge nagyon izgat.

- �s mi lesz az el�lj�r�val?

- Hagyjuk �t, most csak maga �rdekel. Annyira szeretn�m meg ismerni.

- �n is �r�ln�k, ha megismerhetn�m.- suttogta a f�rfi, �s belecs�kolta a l�ny nyak�ba, aki oldalra hajtotta a fej�t, haj�t els�p�rte, a bec�z� sz�j �tj�b�l. Alexander keze v�gig simogatta a l�ny test�t, majd kez�be vette a l�ny fenek�t. Valeria v�gig cs�kolta a f�rfi nyak�t, majd a mellei. Keze a herceg has�t �s v�ll�t simogatta, aki megremegett a k�jv�gyt�l, megfogta a l�ny �ll�t, m�lyen a szem�be n�zett �s �gy sz�lt:

- Keress�nk valami nyugodtabb helyet, ahol senki sem zavar.

- Rendben, herceg.

Alexander �lbe vette Valeri�t, s vitte mag�val az els� emelet egyik els�t�t�tett szob�j�ba, ahol a sz�les �gyra fektette kedves�t, majd vetk�ztetni kezdt�k egym�st. Egy gyeng�d, bens�s�ges �jszak�t t�lt�ttek egy�tt. Valeria h�romszor sikoltott fel ezen az �jszak�n �s Alexander er�sen visszafogta v�mp�r �nj�t, az�rt, hogy mikor a l�ny kimer�lten fek�dt rajta, ne marja meg.

-         Olyan j� volt veled.- suttogta a l�ny.

-         Nekem is j� volt. Fantasztikus vagy.

-         K�sz�n�m. Alexander, szeretlek.

-         �n is szeretlek, kedvesem.