Mikor �gy l�tom,hogy valamit pontosan megjel�l�k(nem arra a bizonyos f�ra �s egy kutya tett�re gondolok),csak k�r�lbel�li v�laszra jutok(mert �gy l�tszik,b�na vagyok...),hiszen a pont,mint ahogy minden m�s is,v�gtelen pontok halmaza – a pont helye a val�s�g(nekem ezt mondt�k – nem �n vagyok ostoba,csak h�t ha m�r �n is mondom,mert hisz' elhiszem,az�rt mondom - meg az�rt,mert fel akarok v�gni,mekkora �sz is vagyok tulajdonk�ppen,mik�zben �nellentmond�som m�h�ben megfogan egy kapit�lis �k�r k�pe,s m�g ki is hordom,ki �n – ha m�s nem is...:D)k�pe pedig a l�tszat(m�r nem is tudod,mir�l van sz�,ugye?). Aminek k�pe van(s akinek,de j� nagy – pl...),annak,term�szetesen,a k�pzete is l�tezik – ez k�ztudott(ha m�r k�znek sz�m�tok...mondom,hogy nagyk�p� a gyerek) – a tudatban.

Aminek k�pe l�tsz�dik(az eny�m nagyon),annak helye nyilv�n nem. Ami l�tszat,az jelen van,azaz jelens�g.

Ami jelen van,az nemcsak jelens�g,hanem a jelens�g val�s�ga is. Ami nincs jelen,az �rtelemszer�en (m�r akinek van)a nem l�that�k val�s�ga. E gondolatmenet k�nnyed�n elvisz(vagy ak�r f�lre...) a k�vetkez� meg�llap�t�sig:b�rmit k�pzek jelen vil�gomban,annak helye van a nem jelenval�s�gban - nekem is van helyem(csak nem tal�lom),s ha helyemre ker�l�k(m�g ne,ha lehet),akkor szemem el�l t�nik mindaz,mi ittl�temben jelen volt,illetve lehetett volna(magyarul:nem f�be,hanem a hely�be harapok).

Teh�t ittl�temben csup�n l�tsz�dom,s nem vagyok t�bb(ez nem �lszer�nys�g,kik�rem magamnak - csak l�tszik annak,vagy mi:D, gondolataim a felsz�nen l�ttatj�k �nmagukat - azt is mekkora kud/arc vagyok – ez most j�l megmondtam,mert vag�ny,bev�llal�s a cs�v�,ha m�r okos nem lehet). Jelenval� l�tem puszta k�pzet,melynek oka az,ami helyemet jelenti – annak jelent�startalma(na,ez azt�n a kifejtetlen „gyorsan befejezem,mert semmit sem tudok” kijelent�s,mert ak�r lehet az az �n is,melyr�l �pp fogalmam sincs,akkor meg honnan tudjam,ki �s – s�t - mit �r;). K�b� ennyi...