Egy/szer/ű

-egyszer nem-

Egyszer egy szertelen

egyetlen egytelen

egyét egyszerezve

szerezte be szerelmét,

azaz tett szert szerelmére;

de csak egyszer,

mikor az időnek

nem volt értelme,

s tudta, hogy itt

az ideje.

E tudás előtt

'Azta!'-lan csendben

meditált – egyszerű

hangszerén,

de nagyszerűen.

Osztatlan hangon

szólt magában:

„Teret adok annak,

mi tudása a tudás

előttinek – egyszer!”

Most tudása fölött nyög

 a szerzett kópia,

szerzete szerzetessé

vált,s az embert vakítja.

Önmagát másolja

az ész,tükre a tér,

s csak az lát mögé,

ki tisztítja...!