Égerfák hűsén
Égerfák hűs árnyéka lopakodik felém,
egy elfogott pillanatban magához hív;
rút szelektől óvnak gallyai,
s míg alant mély csendjében
derűtlen ódáim szépülnek,
magasban,a finom légpárnák közt,
szelíd álmok szövődnek.
Oldanám őket kékes hullámaid rohamán,
hadd nyíljanak tükrében hűtlen rózsáim,
s mit szeplőtlen égboltod gyöngyén
majd titkom övez,
hajszöveted tengerébe oltanám!
...
Arcodba temetném tenyerem,
hol szertelen búmat nem lelem,
szívedre helyezném a szerelmet
- súlytalan égjen szememen
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
