Most

Egyszer Most j�v�j�t eml�kezetembe mosta,

nem tett t�bbet,csak �nmag�t hozta.

Mozdulatlan �br�zat�n fakult k�pek ki�ltott�k a j�v� id�t,

v�gtelenbe torkoll� hev�let adta-vette �lland� kezdet�t,

s nem k�rte mag�n k�v�l �rintetlen teremt�j�t,

j�tt az mag�t�l – Most!

Bumm!Egy csoda ,laza sorban,mint sima fesz�let,

ontja �nmaga t�kr�n �t form�ba hanyatl� �let�t,

jelen�re vigy�z, nehogy elvesz�tse j�kedv�t.

Azt mondj�k,l�thatatlan,pedig k�zel van,

nem foghatom,sem k�zzel,sem j�zan �sszel,

oly k�zel van,s oly messze a t�rid� lev�ben,

csup�n ittl�te l�g a leveg�ben,s hagy sz�rke bogot

maga m�g�tt – Most!

Elkaptam!Vak perem�n h�lyogv�g� k�semmel

k�zep�be sz�rtam,hol �rthetetlen folyama v�rv�r�s

foly�k�nt csap�dott szemembe,sejtjeim fell�zadtak,

s bel�m �gett�k isteni eml�k�t - r�gkap�lnak cseppjei.

M�ghogy �sszel foghatatlan!Balga sz�lam,mely

�sid�k �ta,mi�ta istentelen vil�got teremtett az ember,

f�jja saj�t l�tszat�t,sz�rk�re festi m�g az eget is,

hogy set�t �br�ndba fojtsa az igaz perceket,

mely b�kj�b�l t�r� lend�lettel veri fej�t a mennybolt

hamis aszfaltj�ba – most.

�s mind�r�kk�?Ezt felejtsd el!Felejts el mindent!

Mi j� �s rossz,mi megosztja az �letet,egyszerre

l�ktet,egyk�nt tereli a sz�t,mely �ltala fakad,nem

v�r k�l�n v�laszt,nem �rdekli,amint erk�lcs�d

szem�tdombj�n �llsz pallossal a kezedben,s �t�leted

arra szegezed,ami term�szett�l fogva benned is �led.

Hogy les�jts �nmagadra a kell� pillanatban?

A kett�ss�g csendje parttalan homok sz�tlan medr�ben,

szemcs�i aranysz�nyegk�nt lebeg lelked legm�ly�n,

simogatja b�r�d selymes k�jjel,�r�k v�gy�t teljes�ti

k�rhetetlen jelenl�t�vel – most �s mind�r�kk�!