Apeiron
Minél gyorsabban fut a képzelet,
annál hamarabb jön,korábban
elképzelhetetlennek
hitted: az Apeiron(ld.Anaximandrosz),
tengernyi levésben nem lévő,léttelen
lét-lelhetetlen(lét-nem-lelet)nem-egy,
sem-kettős-nem-tudott-éntudat...:D
Pedig érthető,amit mond faragatlan
elmém...
Egyszerűen lenézi őket,a semmiket,
mert faragni készek,amint lelkes énem
felé néz kiélhetetlen tekintetük – Isten
ments tőlük! – épp csak körbevesz a
pillanat,s nem kerül,atomonként súrol
avit hangulata...
Érdektelenül érdek-képtelen érdeklődése
folyik le bizonytalan arcukon,hátha
mögé lát a szem,mi szemükben fanyar lé,
ahogy feléjük lép – lám,mily
zavaró ez a szem/lé/let! – romolhatatlan
rom-lett,s mégsem omlett,pedig
de szeretnék egyet...!Rég ettem már -
görcsbe rándul az éhes gyomor,ha
rájuk gondol - úgyis innám mellé,
mit belém képzel ittlétem,minden perce
kezdetén kongat az utolsó – beszél
hozzám a költségesen fennkölt
– vacsorám!
Csapong ide-oda,idestova,mióta
téged álmodlak,kedves Apeiron!
Dadog elmém,zavart lelkű szavaim
öledbe teszem;az egyszerű köznyelvet
nem ismeri,túlgondolta,metaelméletből
csoda lett – a te csodád,s vele én a tiéd!
Vized felett lebeg lelkem - minden más!
...:D
|