Sokkoló

A minap sétáltam fémhordozók gerincén,

szólt a Lovely People,s táncoltak a csillagok.

Virágszirmok felfelé múltak,elnyelte őket

a fényleves; mint egy Slightly delic

kandírozták korom hangulatomat világosra.

Fehérbe löktek,s nem rivalltam,

mert elém lépett egy Idegen:

--- Üdv,Látogató!

--- Üdv,Idegen!

Kicsit sokkol a hely,

nem semmi a semmi közepén,

s még nem érzem,hogy megsemmisültem,

de félek,lehet,pusztul minden emlék velem

együtt – nyugtass meg,hogy nem!

--- Mi vagy te,valami elfuserált filozófus,

ki csupán ugat konyhanyelven,s tépett

logikával győzködi önmagát más kárán?

Ne fárassz,mondj is valamit!

--- Először is,mit keresek itt?

Mivel érdemeltem ki,

hogy féljek,miközben...tulajdonképpen

...élvezem a semmi nyújtotta élmény

minden örömét?

--- Mindet nem,mert akkor nem félnél!

Mondom,hogy elabortált vagy,

siklik ajkadon a szó,de nem beszélsz.

--- Valószínű,blokkol a félelem,

s te is megzavartad,az éppen

– ki tudja - talán kivirágzó

egykedvűségem,nem?

--- A nap a kezedben,s észre sem veszed!

Ne szavalj,érezd a létet,beszél az helyetted

– most is,ha érted!Kész vagy?

--- Kész vagyok,de tőled!Oké,felfogtam.

Remélem,nem leszek tündérmese,

s befogadsz mindent,ahogy kell!

Itt állok a semmi levében,s emlékeim

előtörnek.Hanghullámok cikáznak

a mélyben - bennem tükröződő

képek. Szemlélem őket,míg lehet,folyton

kibújnak,s elmerülnek.

Saját létem,úgy érzem,összeroskad

a roppant semmi alatt. Úgy gondolom...

--- Ne,gondolkodj!

--- Jó,jó!Te meg ne szólj közbe!Kérlek!

Akkor ... úgy érzem, csak magamat látom,

s te sem vagy más,mint egy általam életre

szült képzet. Inog minden.

„Ingatag formám fehér leplébe halni kész”

érzések futnak egyre szűkebb folyosómon,

aligha tudom,mi vár rám.

Mégis mikor távolodó tájnak élem meg

az elvonuló alakzatokat,helyben lebegő

összetettséget érzek...

Rám tör néha a kikezdhetetlenség

létértelme. Most is,hogy kimondom

mindezt,a megnyugvás kerülget,nem hamis

képzet. A semmire bámuló szorongásom

ilyenkor eltűnik - elvész üres közegében.

Talán tisztulok,hogy tiszta lappal

folytassam,mire felkészültem,

belátom, kész vagyok...

--- Köszönöm szépen,

egyelőre ennyi elég nekem!