Megfoghatatlan

Megfoghatatlan ,mily gondolatokat volt merszem boldogtalan óráimban száműzni.Mint a semmibe eredő könnyek, hulltak ki siralmas életemből.Vártam, visszatértük halvány esélye még reményt adott,de aztán...hirtelen lopták ki belőlem az egész napot...bealkonyodott:felhők hátán lovagolt egykedvűen,mi lelkemben árnyékként égett,mindahányszor megláttam...A sötétség,mely elmosta a pillanatot.Gondolataim szemet hunytak felettem, s az éj zord leplével takarták be üres testüket.

Azóta sem lelem őket...!

Szőke tincsek sűrűjébe tévedt fénykarcok tompulnak,amint egyre beljebb sodródnak,nyomuk mélyül,felszínre tapadt fekete halmok nyelik be újszülött gondolataimat.Barna fodrok vörös fényben úsznak,a szőkét már-már feledem,mikor világra hozom első ideámat,mely maradandó létként örköd felettem:az időtlenség ideje mindig időben érkezik,s mozdulatlan talál,bárhová is vet a fény...