Mi a szép?

Mi a szép?

A pillanat lehetőségének ősképe kilépve önmaga

képtelenségéből kitép létéből egy darabot,

képpé gyúrván azt formát ölt önarcképe…

Kinek mi a szép…!?

Nekem az,amit összehordtak pillanatok,ősszilánkokból

olyan várat építettek,mely csak számomra jelent otthont;

az ősforma hozzám hasonlatos,egész létem tükörképe;

egyedi,állandó és mozdulatlan ideája létezésemnek,

nem érinthetem,nem mozdíthatom;

ha megteszem,felemészti azt,ami érintetlenül szép;

ha formálni  akarom,átalakul,változóvá születik,s örök szépsége néma csendjébe fordul; elillan,mert az ,ami örök,

nem él,csak a tudat őstükrében látszódik,ami pedig él,az változik,azaz pusztul és születik,szépsége lelkivé testesül…

Nem foghatom fel,mi neked szép,mi egyedien s örökkön szép!