Megvezetve

Beláttam,hogy beláthatatlanul

sötét a tér,mely bennem honol,

s nincs kellő fény,mely felfalná

agysejtjeimet,nem világít semmi,

mert semmi értelme;

megvezettek,mielőtt anyagtalan

anya nélkül anyaggá lett

anyaföldem,azaz már az eleje

előtt elföldeltek;majd földnélküli

Jánosból földesúrrá túrt az élettel

telt ismeretlen;eddig is őt kerestem;

azt hiszem,magam voltam,ki

magamra csaptam az ajtót,

becsaptam magam;lehet,hogy

nem kereslek tovább,Idegen;

hidegen hagy,mi idegbe vág,

s találomra buzdít,hogy kutassam,

hátha magától is elmászik,s lesz

belőlem egy másik; azt már nem;

én én vagyok – az Én-én vagyok,

s az is maradok; vezesd a többieket,

hagyj békén,s ne zavard köreimet,

Arkhimédész nyelvén a jelvény:

Μη μου τους κύκλους τάραττε